Forrás: telex.hu
A rejtélyek és rejtvények helyett a hangsúly ebben a könyvben az olyan kérdéseken van, mint hogy hatvan körül újra tudja-e valaki kezdeni az életét, de az elbeszélő egy ponton azt is elárulja: a Baumgartner házaspár hosszú és harmonikus kapcsolatának az volt a kulcsa, hogy sosem mondták meg egymásnak, hogy mit csináljon a másik.
Baumgartner arról is elmélkedik, hogy az élethez hozzátartozik a fájdalom, „és aki a fájdalomtól való félelemben él, az nem is él igazán”, de felvillantja az irodalom erejét is, amely szerint egy embert megváltoztathatnak „egy kitalált műben elbeszélt képzeletbeli események”, ezzel pedig kár is lenne vitatkozni.
A regény főhősei egyszerű hajóúttal jutnak el a cselekmény helyszínére, egy mindentől távol eső szigetre. Nem derül ki, pontosan hol fekszik ezen földdarab, csupán annyit tudunk meg, hogy valahol északon, és – a gyerekek nagy bánatára – még internet sincs, hogy valamiféle kapcsolatban maradhassanak barátaikkal. Az unalmasnak ígérkező vakációt a titokzatos Füveskönyv forgatja fel fenekestül: a szobájukba csempészett könyv üres lapjain időnként versek tűnnek fel, amelyek egy rejtély megoldására ösztönzik a fiatalokat.
10 éves kortól ajánlott