Forrás: www.olvaslak.hu
Felsorolni sem lenne egyszerű azt a számtalan történelmi, politikai, társadalmi, kulturális hivatkozást, amivel Ali Smith ebben a kötetben is előhozakodik egy kiábrándító, kiüresedett családi karácsony örve alatt. A szereplők elérték a gödör fenekét, innen már csak felfelé vezet az út, ahogy Shakespeare Cymbeline című drámájában is van a reménytelennek tűnő alaphelyzetnek jó megoldása, úgy Smith könyvének kilátástalanságából is van kiút, éppen ezért ez egy újrakezdésben reménykedő, végső kicsengésében pozitív regény, még akkor is, ha korunk globális politikáját az írónő elég pesszimistán látja. Ahogyan karácsonytól kezdve már hosszabbodnak a nappalok, úgy hoz fényt Lux is ennek a családnak az életébe, mert Smith még a beszélő nevekkel is játszik: Lux – fény, Art – művészet, Iris/Ire – düh, Sophia – bölcsesség. Kíváncsian várhatjuk a folytatást, a Tavaszt.
A regény főhősei egyszerű hajóúttal jutnak el a cselekmény helyszínére, egy mindentől távol eső szigetre. Nem derül ki, pontosan hol fekszik ezen földdarab, csupán annyit tudunk meg, hogy valahol északon, és – a gyerekek nagy bánatára – még internet sincs, hogy valamiféle kapcsolatban maradhassanak barátaikkal. Az unalmasnak ígérkező vakációt a titokzatos Füveskönyv forgatja fel fenekestül: a szobájukba csempészett könyv üres lapjain időnként versek tűnnek fel, amelyek egy rejtély megoldására ösztönzik a fiatalokat.
10 éves kortól ajánlott